- A tagállamok döntő többsége támogatja a pénzügyi-költségvetési szigort, egyebek mellett ezt is előírja. A kormányközi megállapodást a jövő hónap elején a britek és a csehek kivételével mindenki alá is írhatja. A legutóbbi uniós csúcson a növekedést és a munkahelyek teremtését tűzték ki célul, ezt egyértelmű gazdaságpolitikai fordulatként értékelte az összefogást immár támogató magyar kormányfő. Orbán Viktor a stúdió vendége, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Mielőtt azonban rátérünk erre a témára, két fontosabb kérdéssel vagy talán frissebb kérdéssel kell foglalkoznunk. Az egyik az, hogy ma reggel hat órakor leállt a nemzeti légitársaság, a Malév. Hogy készültek fel erre a helyzetre, mit tett a kormány? Hiszen azért csak részben meglepetés ez a helyzet.

- A ménkű akkor csapott be, amikor az Európai Unió úgy döntött, hogy a magyar kormány nem adhat további pénzügyi juttatást a Malévnak. Egész eddig, még a 2000-es évek közepétől, még az előző kormány idejétől kezdődően, amikor a Malév működése ezt megkívánta, a kormány közvetlenül tőkét, pénzt, hitelt mikor milyen formában juttatott a Malévnak, ezért a Malév eldöcögött. Veszteséges volt, de eldöcögött. Az Európai Unió ezt megvizsgálta és azt mondta, hogy ez a támogatás ez versenyellenes, és Magyarországot eltiltotta ettől. Sőt többet is mondott, a Malévnak vissza kell adnia a magyar államnak mintegy 100 milliárd forintot. Na most, a Malév szegény, mint a templom egere, egy fillért sem tud visszaadni, nemhogy 100 milliárd forintot.

- A magyar állam meg kénytelen lesz.

- Tehát itt az a helyzet állt elő, hogy a kormányt eltiltották a Malév fenntartásától és továbbműködtetésétől. Befektető időközben nem érkezett. Ez egy csontváz egyébként, mert az előző kormány idején mindenfajta privatizációs szerződések születtek, amelyek önmagukban horrorisztikusak, de ez most érdektelen, mert nem a múltról beszélünk, hanem a jövőről.

- Ez ügyben büntetőfeljelentések is vannak az ügyészségen.

- Igen, majd elintézik a jogászok, én a jövőről beszélek. És ekkor egyetlen dolgot lehetett csinálni, hogy a kormány bizonyos döntéseket meghozott, és állami vagyonfelügyelőt nevezett ki annak érdekében, hogy az előbb-utóbb bekövetkező leállás rendezett formában történjen. Ma hajnalban beszéltem telefonon a miniszter asszonnyal, aki felhívott, és tájékoztatott a hadi helyzetről: két gépünk van kint, amit lefogtak, nem engedték felszállni hazafelé a Tel-Avivból induló járatunkat, és van még kint egy gépünk Írországban, a többi gép itthon van Pesten, de ilyen körülmények között nem lehet őket elindítani, mert különböző tartozások okán úgy járhatnánk, mint ahogy jártunk Izraelben a tel-avivi reptéren.

- Erről a helyzetről majd bő húsz perc múlva tart a Malév vezetősége egyébként egy sajtótájékoztatót, és a reptéren várakozók majd akkor tudhatják meg, hogy mi lesz a sorsuk, meg hova tudnak átfoglalni.

- Azért annyit mondjunk erről, hogy hoztunk egy kormányhatározatot korábban, amely tartalmazza azt, hogy milyen pénzügyi alapból milyen segítséget tudunk nyújtani azoknak az utasoknak, akik már megváltották a jegyüket, illetve már kint vannak az országból, és haza kell jutniuk, tehát ez rendezettebb.

- A kormányrendelet egészen pontosan úgy szól, hogy a tegnapig megváltott jegyek hát érvényesek lesznek hát valahova. De a stratégiai cél, a hosszú távú cél mi ebben a helyzetben? Kell nemzeti légitársaság, vagy pedig a piac az érdekes?

- Kellene, a felől szerintem ne legyen bennünk kétség, hogy a XXI. század nemzetgazdaságához hozzátartoznék egy jól működő, veszteséget nem termelő nemzeti légitársaság, amiben nyilván az államnak is lehet tulajdona, de magánbefektetőknek is kellene benne lennie. Azonban az európai gazdasági válság miatt nem tolonganak a befektetők az európai repülési piacon, sem az európai befektetők, sem az Európán kívüliek. Mi tettünk több kísérletet egyébként, itt az oroszok vannak benne nyakig ebben a cégben, próbálkoztunk kínaiakkal, szóval sokfajta tárgyalást folytattunk, amelyek végül is az európai gazdasági helyzet miatt nem realizálódtak, nem valósultak meg. Mi azon vagyunk, hogyha van a láthatáron olyan befektető, aki a saját pénzét, tehát nem az állam pénzét, a saját pénzét is kockáztatva megpróbál nyereségesen, de legalábbis nem veszteségesen működtetni egy nemzeti légitársaságot, akkor egy új légitársaságot létrehozzunk.

- És hogy most tiszta víz kerül a pohárba, ezzel egyszerűbbé vagy könnyebbé válhat a helyzet ezzel a leállással?

- Ez fájdalmas dolog azért, mert próbáltuk volna ellökdösni, pályán tartani a Malévot, ameddig csak lehetett, de itt a vége, eddig tudtuk, nem lehetett már tovább húzni, mert fizikailag is elvesztettük volna a külföldön letartóztatott gépeinket, tehát meg kellett állni, de szerintem az újraindulás nem lehetetlen, és ha meg tudunk szabadulni a csontvázszerűen megörökölt terheitől a múltnak, akkor lehet még magyar nemzeti légitársaság.

- Hogy mi lesz a neve, majd meglátjuk. A másik legfontosabb, legsürgetőbb feladat, s itt áll a küszöbön, ez a hideg. Itt, ugye, sajtótájékoztatókat tartottak a szolgálatok, itt a műsorban is elmondta a katasztrófavédelem szóvivője, hogyan hangolta össze a munkát alapvetően a Belügyminisztérium, a kormány, felálltak a védelmi bizottságok, ki-ki a hajléktalanellátón, és az önkormányzatokig mindenki megkapta a saját feladatát. Erre a helyzetre, hogy érzi, hogy készült fel a kormány?

- Először is tartok tőle, hogy sok hajléktalan nem hallgatja ezt a reggeli rádióműsort, pedig most elmondanám nekik, hogy ne reménykedjenek ezekben a kalyibákban meg sufnikban, amiket itt-ott a város szélén létrehoztak, nem fogják tudni élve megúszni a következő néhány nap kemény hőmérsékletet, a fagyhullámot. Tehát én arra kérek minden hajléktalant – megértem, ez egy másik élet, más életfelfogás, egészen másképpen rendezték be az életüket, ebbe a rendezettség kevésbé fér bele, mint a mi életünkbe, de mégis arra kérem őket –, hogyha mód van, mindenképpen jöjjenek el onnan, és menjenek be a túlélési pontokra, a fedett helyekre. Amikor az egész hajléktalan zűr, Budapesten még ősszel egy nagy vita volt, ha emlékszik rá, itt megindult, akkor én azt az utasítást adtam a belügyminiszternek, hogy mire megjön a hideg, addigra Budapesten és az országban is általában olyan állapotban kell lenni a kormányzat befolyása alatt álló intézményeknek, hogy egyetlen ember sem kerülhet bajba, fagyhat meg azért, mert nincs fedett és meleg hely, ahol túlélhetné ezt a nehéz helyzetet. Ezt meg is oldottuk, a belügyminiszter kiváló munkát végzett, hajléktalanszállókat nyitottunk meg, újítottunk fel. Zárójelben jegyzem meg, hogy közmunkában tettük ezt ráadásul, tehát nem a szokásos vállalkozói beruházásként, hanem munkanélkülieknek adtunk munkát azzal, hogy a hajléktalanok számára fedett, fűthető helyeket készítettünk zárható szekrényekkel, szállásokkal, tehát én azt hiszem, hogy a túlélés lehetősége ma nyitva áll. Van annyi helyünk, amennyi hajléktalan van ma Budapesten és környékén. Ennél egy kicsit fontosabb, vagy legalább ilyen fontosnak tartottam, hogy a belügyminiszter egyértelmű utasítást, illetve kérést – ez a pontos jogi kifejezés – adjon az önkormányzatoknak, a polgármestereknek. A kormány kész vállalni azt, hogy közmunkaprogram keretében, tehát startmunkában hajlandó finanszírozni, tehát kifizetni azoknak a közmunkásoknak, startmunkásoknak a bérét, akik most az idős, egyedül élő embereket járőrözik a településeken, mert ha nem figyelünk oda, ha az önkormányzatok nem gondoskodnak erről, akkor bár van fedél a feje felett az idős embereknek, de különböző okokból könnyedén megfagyhatnak. Tehát ezért törődni kell velük, gondoskodni kell róluk, látogatni kell őket. Szerintem az ország egy nagy próba előtt áll, mennyire tudunk figyelmesek lenni, és életet menteni, ha hajléktalanokról, ha idősekről, ha egyedülálló emberekről van szó.

- Csak egy gondolat: egyébként az aluljárókban gyakran szól a zsebrádió, tehát sok hajléktalan hallgatja a Kossuth Rádiót.

- Akkor megismétlem: ne reménykedjenek, tehát a hajléktalan életforma elég reménytelen életforma, ezért az embernek, hogy életben maradjon, nyilván napról napra reménykednie kell, de most ne reménykedjenek, ezek a sufnik, kalyibák, viskók, amiket összeeszkábáltak, nem tudják megvédeni az emberi életet ilyen mértékű hideggel szemben.

- Csak röviden még egy kérdés ide, hogy arról nincs-e hír, hogy kevesebb gázt kapunk például Oroszország felől, mert tegnap ilyen hírek érkeztek, például Ausztriában 30 százalékkal kevesebb földgázt, beérkező földgázt találtak a vezetékekben, a magyarországi szállítások nincsenek veszélyben?

- Egyelőre ilyen hírt vagy jelentést még nem kaptam. Egyébként a jövőről hadd mondjak annyit, hogy ez a következő évben már kevésbé lesz probléma, részben mert az orosz gáztól való függőségünknek szerintem jó egy év múlva már véget tudunk vetni. Hiszen olyan csővezetékeket építünk ki különböző irányokba, amely az orosz forrásoktól, beszerzési forrásoktól független helyszínekről is garantálják az ország ellátását, másfelől pedig a közmunka vagy startmunka-program keretében lecseréljük a kazánok tekintélyes részét, illetve a gázkazánok mellé mindenhol közmunkában beszereltetünk nem gázalapon működő kazánokat is. Részben pénzt fogunk megtakarítani, részben nagyobb biztonságban leszünk.

- Térjünk vissza a fűtött szobába a fehér asztalhoz. A legutóbbi uniós csúcs a héten volt Brüsszelben. Itt újabb szövegtervezetet ismerhettünk meg abból, amit majd a tagállamok kormányfői aláírhatnak március elején. Mielőtt erről beszélnénk, még általában erről a költségvetési pénzügyi paktumról beszéljünk; mennyit változott ez a szöveg ahhoz képest, ami december elején volt tervbe véve, amikor Ön még azt mondta, hogy nem feltétlenül vagy a parlament jóváhagyása nélkül nem támogatható ez a szöveg. Most pedig már tulajdonképpen elfogadható a legtöbb tagállam számára.

- A magyar érdekek szempontjából két kritikus pontja volt a korábbi szövegtervezetnek, ezért nem is bólintottam rá, amikor első alkalommal ültek össze az európai uniós miniszterelnökök. Az első pont arról szólt, hogy egy nagyon szigorú költségvetési és azt szankcionáló rendszert állít össze az unió azoknak az országoknak a számára, akik bent vannak az eurózónában, mert az egész szövetkezésnek az a célja, hogy megmentse az eurót. Mi azonban nem vagyunk bent az eurózónában, tehát nekünk az volt az érdekünk, hogyha mi támogatjuk is, hogy ebbe az irányba fejlődjön az Európai Unió, amíg nem lépünk be az euróövezetbe, addig ránk ez nem vonatkozhat. Ezt most az új szöveg egyértelmű teszi: nem vonatkozik ránk, csak ha majd beléptünk. A másik fontos vörös vonal, ahogy ezt Brüsszelben mondják, amit mi nem léphetünk át, az adókérdés volt. A gazdagabb európai uniós országok régóta törekednek arra, hogy egységesítsék lépésről lépésre az adórendszereket Európában. Ez nekünk nem érdekünk, a magyar gazdaság versenyképességének és a többi közép-európai ország versenyképességének egyik legerősebb forrása a nyugatiaknál kedvezőbb, a vállalkozásokat, a munkahelyeket jobban támogató, a munkát magát is jobban támogató adórendszerben van, ezt nem akarjuk feladni, tehát szerintünk az unión belül a tagállamok között adóversenynek kell maradni. Ezért én azt kértem, hogy minden mondatot, amelynek ilyen jelentése lehet, húzzunk ki a szövegből, és ezt nagy küzdelem árán a magyar diplomácia elérte. Nincs ma egy mondat sem ebben a szövegben, amely elvenné az önálló adóztatás jogát a magyar államtól. A szöveg tehát így elfogadható, a parlament Európai Bizottságával még a brüsszeli utam előtt én egyeztettem. Most azt fog történni, hogy elkészül a szöveg, a szöveget én be fogom mutatni a parlamentnek, a parlamentet kérem, hogy hatalmazzon fel az aláírására, utána alá fogom írni, ha így dönt a parlament. Majd a szöveget még egyszer visszahozzuk a parlament elé, mert úgymond ratifikálni kell, mint minden nemzetközi szerződést.

- Na most, Elnök úr, én találtam egy gyanús mondatot ezzel kapcsolatban, amit ebben a kontextusban minimum nehezen értek. Mert szó szerint úgy hangzik a hétfőn elfogadott szöveg, hogy eredményeket kell elérni az adópolitikai kérdések koordinálásáról és a káros adóügyi gyakorlatok megakadályozásáról. Ez ugye az Euró Plusz Paktumról beszél, illetve arról, hogy nem, az adóharmonizáció szó kifejezést valóban nem használja, de ez valóban le van-e véve a napirendről végleg?

- Nem, az a szöveg, amiből most Ön idéz, az nem a készülő szerződés szövege, hanem az általunk kiadott nyilatkozat. Azért mindent én sem tudok elérni, a szövegben, a szerződésben, ami később jogi viták hivatkozási alapja lehet.

- De akkor már ez a kocka nem fordul?

- Abban a szövegben, abban a szerződésben, amit majd alá fogunk majd írni, ha a parlament felhatalmaz, abban minden veszélytől védve vagyunk, abban nincs ilyen. De ez nem jelenti azt, hogy az unióhoz tartozó gazdag államok feladták volna azt a törekvésüket, hogy más úton-módon előbb vagy utóbb azért harmonizálják az adórendszereket. Tehát nekünk egy folyamatos küzdelemre kell felkészülni. Abban egyetértés van közöttünk, mármint a miniszterelnök között, hogy Európát meg, illetve ki kell javítani, mert nem véletlenül kerültünk ebbe a nehéz helyzetbe; nem jól működik az Európai Unió, meg kell újítani. A kérdés az, hogy milyen irányban. Szerintünk ez rossz irány, mások szerint jó irány. Hát itt azért még hosszú éveken keresztül folyamatos vitára és nemzeti érdekvédelemre kell felkészülni.

- Igen, mert ezzel lehet versenyképes helyzetet teremteni, és akkor nyilván Nyugatról jönnek hozzánk a cégek. Két másik fontos témája volt még a hétfői szövegnek: az egyik, hogy munkaerő-piaci reformot kell elfogadni bizonyos tagállamokban, Brüsszel akciócsoportokat indított már egyébként útjára nyolc tagállamban ez ügyben, és itt alapvetően a fiatalok elhelyezkedését próbálják menedzselni, segíteni. Itt, ugye, a diplomás munkanélküliségről vagy a valamilyen végzettséget vagy szakmát szerzett fiatalok munkanélküliségéről van szó, Magyarországon ez a mutató 26 százalék körül van. Ezt sem tudjuk a kirakatba tenni, igaz, hogy van ennél rosszabb helyzetben lévő tagállam is.

- Középmezőny, de ettől még ez tragikus, azt jelenti, hogy minden negyedik fiatal lényegében nem dolgozik.

- Gyakorlatilag nem talál munkát.

- Nem tudjuk, hogy mi az oka. Valaki nem talál, valaki nem akar, az élet azért bonyolultabb ennél, mindenesetre ennyien nem dolgoznak.

- Bocsánat, csakhogy nemzeti munkahely-teremtési stratégiát kell ez ügyben készíteni, és, ugye, Magyarországon súlyos felsőoktatási változások vannak, emiatt ki is tolták a jelentkezési határidőt. Ezekhez mit fog szólni Brüsszel?

- Először is sok köze nincs hozzá, már bocsánat, hogy ilyen keresetlenül fogalmazok, mert nemzeti programot kell készíteni, tehát nem egy közös európai programot készítünk, ahol a bizottság, illetve a miniszterelnök tanácsa arra hívta fel a tagállamokat, hogy vegyék észre, hogy ez egy sürgető probléma, és mindenki gondoskodjon a helyzet javításáról. Tehát nem lesz semmilyen központi brüsszeli utasítás tekintettel arra, hogy ez nemzeti hatáskörbe tartozik. Nekünk két dolgot kell csinálnunk, ezt egyébként tesszük is, az egyik, hogy korszerűsítenünk kell a szakképzést. Itt nem kell feltalálni a spanyolviaszt; van két ország, amely kiemelkedően jól teljesít ezen a területen, fiatalok szakképzésének területén Európában: Németország és Ausztria. Nekik egy olyan sajátos rendszerük van, amely jól kombinálja az iskolai óráknak a tartalmát és mennyiségét és a gyakorlati képzést, ennek van egy ilyen szakmai bükkfanyelvi neve, hogy duális szakképzés. Mi ezt a rendszert kezdtük átvenni, ez megtörtént, az első lépések megtörténtek, ezért kevesebb időt fognak az iskolapadban tölteni a fiatalok, és többet fognak a vállalatoknál, a tényleges munkahelyeken. Egy német típusú szakképzést hozunk létre.

- Nem véletlen, bocsánat, hogy ezekben az országokban, például ugyanez a mutató 4 százalékos.

- Ők a legjobbak, meg a németek is nagyon erősek, a lényeg tehát az, hogy a munkásokat, a fiatal munkásokat meg kell becsülni, a fiatal szakmunkásokat is meg kell becsülni, és a fizikai munkát végző segédmunkásokat is meg kell becsülni. Mert az egy becsületes dolog, ha az ember, ha már másból nem, akkor a fizikai erejéből segédmunkát végezve megpróbálja fenntartani magát, majd később a családját. Nem lesz mindenki akadémikus, és nem fog mindenki kutatólaboratóriumban dolgozni a modern világban sem, mert az emberi világ már csak ilyen, tehát a munkát, a képességnek megfelelő munkát meg kell becsülni. Ez hiányzik Magyarországon. Én emlékszem még gyerekkoromban is, pedig akkor még a régi világban voltunk, milyen gyakran mondták azt, amit ma is hallok, hogy tanuljál, fiam, mert másképp dolgoznod kell, ez beteges dolog, ez lehetetlen. Tehát nem azért kell tanulni, hogy ne kelljen dolgoznunk, hanem hogy értékesebb munkát végezhessünk, tehát visszatérve a dologra, szakképzés erősítése, német modell.

- Felsőoktatás.

- Itt én tárgyaltam a diákokkal is egyébként még a törvény elfogadása előtt, egy nagyon jó hangulatú, nehéz, de jó hangulatú beszélgetés volt, hogy felkészültek-e a mai fiatalok, nincs veszve Magyarország. Ott azért a haj alatt mozog azért sok minden.

- Mennek is azért az utcára.

- Úgy látom, hogy van tehetség meg talentum, de a dolog lényege végül is az, hogy én világossá tettem, hogy a kormány azt akarja, hogy minél többen tanuljanak, és azt várjuk az új rendszertől, hogy Magyarországon mindenki, aki tanulni akar, tanulhasson. Ez egyéni érdeke mindenkinek. De a közösségnek van érdeke, és egyensúlyba kell hozni az egyéni érdeket meg a közös érdeket. Az nem megy, hogy állami pénzen drága képzésben részesülnek fiatalok, majd utána érthetően egyébként a nehéz helyzet miatt fogják a batyujukat, és ezzel a tudással együtt elmennek Nyugatra, és mi, akik egyébként fenntartottuk az ő képzésüket, semmit sem kapunk vissza abból a tudásból, amihez hozzásegítettük őket. Tehát az egyéni és a közösségi érdeket összhangba kell hozni. De az is fontos, hogy mindenki tanulhasson. Ennek a helyzetnek látszólag ellentmondó két állításnak a feloldása úgy van, hogy a kormány meghirdet egy nagyon olcsó, körülbelül 2 százalékos diákhitel-rendszert. De minden magyar fiatal, akit valamely egyetem befogad, a saját képzését, ha a legjobbak közé nem is tartozik, hogy állami ösztöndíjat kapjon, hanem diákhitelből fedezi a tanulását, de mindenkinek biztosítunk pénzt arra, hogy elvégezhesse az iskolát, és majd később hosszú idő alatt, kedvezményes kamatozású hitelként ezt majd felnőtt korában visszafizethesse. Fontos, hogy a társadalmi felemelkedés liftjei működjenek. Ugyanakkor ez azt fogja eredményezni, hogy himihumi képzések, amiktől sokat szenvedünk, nem lesznek. Tehát sok olyam ember van, sok olyan fiatal kezében van papír, miszerint ő ért valamihez, mert elvégzett egy egyetemet vagy főiskolát, és a gyakorlatban az derül ki, hogy sajnos a mögött a papír mögött nincs igazi fedezet, az egy olyan képzés volt. Ezt nem szabad folytatni, ezzel becsapjuk a diákot, becsapjuk a szülőket, akik áldoznak a gyerek taníttatására, azt hiszik, hogy valamihez hozzásegítették a gyereket, pedig nem, és becsapjuk egyébként az adófizető polgárokat is, mert olyasmire költöttük a pénzüket, ami nem indokolt. Tehát egy nagy átalakítás történik most, amely összességében, bár az elején nyilván kicsit zötyögni fog, de egy olyan rendszerre áll be, hogy Magyarországon minden fiatal tanulhat, felelősséget kell viselni azért, hogy mit tanul, az értelmes dolog-e, tehát ő hozza meg a választást, ő dönti el tulajdonképpen, hogy melyik egyetem marad talpon, és melyik nem. Mert ahová nem mennek a diákok, az nem marad talpon, de olyan egyetemet fenntartani, ahová nem akarnak menni a diákok, az kész pazarlás. Tehát a diákok meg fogják hozni a jövőre vonatkozó döntésüket, mi segítjük őket a tanulásban, segítjük őket, hogy utána munkába tudjanak állni. A legjobbak számára pedig egy állami szerződéssel állami ösztöndíjon keresztül tanulási lehetőséget nyújtunk a számukra. Mindezt úgy, hogy közben a legtöbb diákot állami képzésben a műszaki-informatikai képzés irányába terelünk, mert Magyarország jövője a mérnöki világ irányában található.

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.


orbanviktor.hu