- A kormánylista kihirdetése ezúttal is elmaradt. Kecskeméten, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének találkozóján Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nem mondta meg, hogy kik lesznek a miniszterei. A pártelnök arról beszélt, hogy ő munkát, nem pedig stallumokat oszt, így miniszteri kinevezésekről csak a megnyert választás után lehet majd beszélni. Vendégünk a stúdióban Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke. Jó estét kívánok!
- Jó estét kívánok!

- Elnök úr, minden egyes nyilvános fellépésén kormánylistát szeretnének Öntől hallani. A dolog egyfelől érthető, másfelől azonban logikus is. Az ellenzék folyamatosan azzal lövi a Fideszt, hogy a Fidesznek nincsen kormányprogramja, a Fidesznek nincsenek elképzelései. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz mindig azt mondja, hogy van programja, vannak is elképzelései, beszél is erről, a szerepekhez pedig kell szereplő is, aki fellép majd a színpadra.
- Minden politikai tudományokkal foglalkozó kézikönyv egyik első közbölcsessége, hogy az ellenzék a kormányt azzal vádolja, hogy rosszul teljesít, a kormány pedig mindig azzal vádolja az ellenzéket, hogy nincs programja, és ez tértől, időtől, kontinenstől függetlenül a modern politikában mindenhol így van. Ezért a kormánynak azzal a bugyuta és csacska mondatával, miszerint az ellenzéknek nincs programja, most nem foglalkoznék. Tekintettel arra, hogy mi már kormányoztunk. Ha egy olyan ellenzék lennénk, amely Magyarország számára még nem mutathatta meg kormányzati pozícióból, hogy mire képes, akkor talán védekeznünk kellene az ilyen szamárságok ellen. De, miután mi már egyszer kormányoztunk Magyarországon, pontosan tudják az emberek hogy hogyan. Látják, hogy mi volt jó, mi volt rossz. Talán mi is tudjuk, hogy mi volt jó, és mi volt rossz. Ezért nem érdemes ezzel foglalkozni. Ellenben, ahogyan Ön is mondta, van valami a kormányprogramot feszegető kérdések mögött, amiről azért tudomást kell vennünk. Ez pedig az, hogy az emberek kiszámíthatóságot szeretnének. A legnagyobb baj a mostani átmeneti gazdasági, politikai rendszerrel kapcsolatban az, hogy az emberek úgy érzik, hogy nincsenek biztos támpontok. Nincs kiszámítható jövő, nem lehet tervezni, minden változik, semmi nem annyi, aminek mondják, nem úgy van, ahogyan elhangzik. Tehát az életünk egy folyamatosan és általában hátrányunkra változó valóságban zajlik, és szeretnének legalább néhány, az életünk szempontjából fontos kérdésben fix pontokat látni. Ilyen például a kormány. Tehát, én teljesen megértem, sőt egyet is értek azokkal az igényekkel, amelyek minél többet szeretnének arról megtudni, hogy a választások után Magyarország mégis merre halad. Most én azt tudom mondani, hogy ugyanakkor kérem a választókat, hogy ők meg azt értsék meg, hogy egy ilyen újsütetű, arisztokratikus, az embereknek hátat fordító, az embereket lenéző, dölyfös kormányzás után, mint amilyennek az elmúlt nyolc évben voltunk a tanúi, a következő kormánynak kétszeresen is szerénynek, visszafogottnak és a hangsúlyt a szolgálatra helyező kormányzatnak kell lennie. Ezért mindenfajta pozíció-, stallumosztogatás, helyezkedés elfogadása érhető módon nemcsak visszatetszést kelt, hanem esetleg besodor bennünket abba a zsákutcába, amelybe beleszorult, és belerekedt a mostani kormányzat. Tehát, én…

- Nem is beszélve arról, bocsásson meg, Elnök úr…
- Tehát, csak pontosan azt akarom mondani, hogy ezért én szerénységet, visszafogottságot, méltányosságot, és mértéktartást javaslok elsősorban a magunk számára.

- Jó, hát nem is beszélve arról, hogyha bármilyen személy véletlenül kikerül, akkor azonnal nekiugrik az ellenzéki sajtó, úgyhogy másra se várnak…
- Ez zavar a legkevésbé. Én ezt másképp gondolom. Ez zavar a legkevésbé, mert, hát nézze, aki fél, az ne menjen az erdőbe. De hát rejtőzködve nem lehet kormányozni. Előbb-utóbb mindenkinek ki kell állni, előbb-utóbb lőni fogják, mindenki megtalálja, keresni fogják a gyenge pontját. Nem az a megoldás, hogy elbújunk, hanem hogy tudatában vagyunk a gyengeségeinknek, azokat igyekszünk kijavítani; ismerjük az erőt adó képességeket, azokat pedig megpróbáljuk kidomborítani. Tehát a politikát harc nélkül a modern világban már nem lehet vívni, és aki szerepet vállal egy kormányban, annak szerepet kell vállalni ebben a harcban is.

- Jó, de Elnök úr nyilván tisztában van vele, hogy minden mondatát most úgy figyelik, hogy még a szóközöket is megpróbálják kielemezni. Ifjú kollégám, a Magyar Hírlap újságírója megmutatta a hangfelvételt, amit készített. Rögzítette az egész beszédet, és abban van egy mondat, ami valóban nagyon figyelemreméltó. Ön úgy fogalmaz…
- Abban bízom…

- Sok más mellett.
- … hogyha még egyszer meghallgatja, többet is talál majd még.

- Így van, arról is fogunk mindjárt beszélni, de egy, ami idetartozik. Ön úgy fogalmazott, hogy már baloldali barátaink sem… Ha megfigyelik, már baloldali barátaink sem hónapokban, hanem hetekben mérik az időt. Ezt pontosan, hogy értette?
- Hát úgy látom, hogy közel a menekülés pillanata, hogy egész egyszerűen fogalmazzak.

- Ez az előrehozott választást jelenti?
- Hát, fejükre omlik minden. Most azt nem tudom megmondani Önnek, hogy a menekülés, a kormányzati pozícióból való menekülés előrehozott választást is magával hoz-e vagy sem. Ezt majd meglátjuk. Ez most olyan jóslás volna, amelyet egy komoly szervezetnek a vezetője – mint amilyen a Fidesz – nem engedhet meg magának. De egy dolgot látok. Ez a költségvetés kudarc, mármint az a költségvetés, amit most tárgyal a parlament. Tele van hamis adatokkal és számokkal. Ez egyre inkább kiderül, napról napra. Ez nem állja ki semmilyen józan, konszolidált szakemberek, költségvetési szakértők és a költségvetésért felelősséget viselő politikusok vitáját. Tehát ez rá fog szakadni először a kormányra, aztán majd az egész országra. És, hogy a mostani kormányra rászakad, az engem kevésbé idegesít, az nekem nem fáj. Ellenben az, hogy az egész országra, a hazánkra szakad majd rá, és idéz elő Magyarországon vészhelyzetet, igenis fáj, aggodalommal tölt el, és ezellen tennünk is kell. Valószínűleg egy új költségvetés megalkotásával. De én úgy látom, hogy ebből a költségvetéstől mindenki szabadulni akar. Hát nézze, elvesznek mindenkitől mindent, amit még el lehet venni a gyerekektől, a nyugdíjasoktól, a véradóktól, az egészségügytől… Tehát, minden, ami az életünk szempontjából fontos, és amelyet egyébként az államnak fontosként kell elismerni, és ezért bizonyos mértékig felelősséget kell viselnie a fönntartásáért – oktatás, közbiztonság, egészség –, ebből az állam kivonul. Össze fog omlani. Ráadásul a várt bevételek a rossz gazdaságpolitika miatt nem fognak teljesülni a következő esztendőben. Ez is látható. Azt is meg lehet persze tenni, hogy a BKV-nak meg a MÁV-nak nem adunk egy fillért se. A mostani vezetők nem is érdemlik meg, de az utasoknak szükségük van mind a BKV-ra, mind a MÁV-ra. Azt ki lehet hagyni ugyan a következő költségvetés számai közül, mert a papír elbírja, de a következő kormánynak ezeket a rendszereket, a közlekedést működtetni kell. Tehát, ki fog derülni…

- Felmérték már azt, hogy mekkora puttonyt hagy ez a költségvetés a következő kormányra?
- Hát nézze, itt van előttem egy papíros, mert egy gyorsértékelést kértem a szakértőinktől a múlt heti költségvetési közbülső szavazás után, ami rögzítette a főszámait a költségvetésnek, és azt tudom mondani, a papír nem pirul el, elbírja. Az van oda írva, hogy 3,8 százalékos költségvetési hiány lesz, a mi számításunk szerint ez 7,3-7,5 százalék alatt nem áll meg. Tehát, még egyszer mondom…

- Abban a pillanatban itt előugranak azok a csontvázak, amik most még rejtve vannak. Állami vállalatok tartozása…
- Így van. Hát van a Magyar Nemzeti Banknak egy nagy vesztesége, amit három évre szétterítve is a következő évre 80 milliárdot jelent. Van a Magyar Fejlesztési Bankban egy konszolidációs igény, mert árfolyamgarantált hiteleket helyeztek ki, azért az államnak helyt kell állnia. A BKV-t és a MÁV-ot csak rendbe kell tenni, azzal pedig nem megtakarítunk, hanem az költséggel jár. A kórházakat nem lehet hagyni összeomlani, ott is van egy 110 milliárd forintos konszolidációs igény. Aztán van egy áttolás; áttolnak bizonyos kiadásokat az idei évről a következő évre. Aztán itt van a gyógyító, megelőző tevékenységnek a hiánya a következő évre, amit pótolni kell. És van a magyar államnak olyan nagy összegű garanciavállalása néhány nagy vállalkozás mögött, amelynek egy részét minden valószínűség szerint le fogják hívni. Ha ezeket mind összeadom – és még van néhány tétel, nem soroltam föl csak a nagyobbakat –, akkor látni kell, hogy ez egy gazdasági vészhelyzetet előidéző, hazug számokra, hamis adatokra épülő, a választók becsapásának a célját szolgáló, de az ország jövőjét szolgálni nem képes költségvetés.

- Elnök úr, két gyors kérdés. Muszáj még egyszer visszatérnem, hogy a hírszerkesztő kollégák is örüljenek. Mondata első felével már kezdtek, aztán továbbra is figyelnek. Az a mondat, aztán átmegyünk a többi mondatra is, mert van még itt izgalom. Az a mondat, amit Ön mondott, az jelentheti azt, és nyilván mindenki erre kíváncsi Öntől, mint az ellenzék vezetőjétől, hogy számol-e Ön egy olyan forgatókönyvvel, hogy miután ezt a költségvetést, megnyugtatva a Nemzetközi Valutaalapot és a hitelezőket, átszuszakolja a Bajnai-kormány, akkor a további erodálódás megállítása érdekében a szocialisták azt mondják, hogy ennyi volt, köszönjük?
- Most a kérdésbe foglalt állításokat, hogy átszuszakolják-e, megnyugtat-e a világon bárkit egy hamis költségvetés, most akkor erre nem válaszolok.

- Köszönöm!
- Engedje meg, hogy a saját nyelvemen válaszoljak az Ön kérdésére. A Fidesz december 12-én az utolsó döntést is meghozza, az Országos Választmányunkat illeti ez a jog, a Fidesz az utolsó döntést december 12-én meghozza, ami ahhoz kell, hogy mind a százhetvenhat egyéni választókerületben álljanak a jelöltjeink. Tehát, mi úgy készülünk, hogy december 12-e után bármikor bekövetkezhet egy választás.

- Jó. További kérdések. Kétharmad. Ön úgy fogalmazott Kecskeméten, hogy nem minthogyha kizárná azt, hogy csodák vannak, de ezzel nem érdemes foglalkozni, az a választókon múlik, hogy milyen felhatalmazást, és milyen bizalmat ad egy pártnak. Abban reménykednek…
- Hát, mondtam még egy megjegyzést…

- … hogy rossz kompromisszumok nélkül lehessen kormányt alakítani. Mit nevez Ön csodának, és mit nevez rossz kompromisszumnak?
- Tettem még egy közbülső megjegyzést, mert hát én is szeretnék természetesen nagy, mélyreható és radikális változásokat látni Magyarországon, és kétségkívül a kétharmad erre nagyobb esélyt ad, mint az egyszerű parlamenti többség vagy éppen egy koalíciós kényszer. Tehát én nem a szándékaimról beszéltem, hanem elsősorban arról, hogy Magyarországon van egy választójogi rendszer. Az egyébként bonyolult matematikai műveleteket követelő választási rendszerünk van. A mandátumok egy részét listán kapjuk, a másik részét megyei… egy részét megyei listán, másik részét országos listán, harmadik részét egyéni kerületben. Az ember kiszámolja, hogy lehet itt kétharmadot létrehozni, akkor azt kell mondania, hogy ez a csodával határos módon lehetséges csak. Tehát én nem szeretném, hogyha a magyar jobboldali közönség vagy a jobboldalhoz reményeket fűző választói közönség a választások másnapján ahelyett, hogy örülne a nagy sikernek, amely végre rossz kompromisszumok nélküli, egyedüli kormányzást tesz lehetővé, keseregni kezdene azért, mert csak ötven százalék a siker, és nem kétharmad. Tehát ettől kíméljük meg magunkat. Tehát azt a régi magyar hibát, hogy álmokat kergetünk, délibábok után futunk, hogy olyan célokat tűzünk ki, amelyek nem érhetők el, kíméljük meg az országot, és kíméljük meg magunkat. Legyünk józanok, őrizzük meg a józan ítélőképességünket, álljunk két lábbal a földön, és tűzzünk ki reális célokat. Így, ez a gondolat visz el bennünket a rossz kompromisszumok nélkül. Nézze, minden koalíció, minden koalíciós kormányzás szükségszerűen kompromisszumokat tartalmaz. Amikor például én először alakítottam életemben kormányt, akkor a kisgazdákkal is, a Magyar Demokrata Fórummal is ki kellett egyeznem. Összességében persze úgy gondoltam, hogy a megállapodás, amely a kormányprogramban öltött testet, egy jó megállapodás volt, szolgálta az ország érdekét, de nem szolgálta olyan erősen vagy olyan nagy mértékben, mintha nem kellett volna kompromisszumokat kötni, hanem a Fidesznek a programját tudtam volna végrehajtani, vagy tudtuk volna közösen végrehajtani. Tehát én óriási ajándéknak tartanám a sorstól és nagyon nagy bizalomnak a magyar választóktól, ha olyan arányokat hoznának létre szavazataikkal a magyar parlamentben, hogy egypárti kormány jöhessen létre, és ne kelljen koalíciós alkudozással kezdeni a következő kormány megalakítását.

- További kérdés. Szerintem ez kimerítő válasz volt. Ön úgy fogalmazott Kecskeméten, hogy annak a rendszerváltáskor gyökerező gondolatnak a megváltoztatása, hogy a politikai főhatalom a magyar parlamenti képviselőkre leadott voksok alapján szülessen meg, azon nem szeretne változtatni. Önnel lehet őszintén és világosan beszélni egy interjúban, akkor én így is fogalmaznék. Az országban nem kevés olyan ember él, aki, amikor arról beszél, hogy kétharmad, és hozzá kell nyúlni az 1949-es ideiglenes alkotmányhoz, vagy gondolkodik a rendszerváltásról, akkor elsősorban kimondva vagy kimondatlanul egy olyan alkotmánymódosításban reménykedik, hogy a kommunisták, ilyenek, olyanok az életbe többet a hatalom közelébe ne menjenek. Még akkor is, ha egyébként józanabb pillanatában mindenki tudja, hogy ez egy antidemokratikus megközelítés. Van egy ennél világosabb és ésszerűbb megközelítése is az alkotmányról való gondolkodásnak, és ennek már a kétharmaddal már csak áttételes a kapcsolat.
- Nekem az előző szándékkal sincsen semmi bajom. Tehát én szeretném, ha bármilyen diktatúra képviselői, legyen az vörös vagy éppen zöld vagy barna, tehát jobboldali vagy baloldali diktatúra, ha ilyen eszméket képviselő erők, személyek a magyar parlamentben való szereplésre, és kormányalakításra az én hazámban soha nem kapnának lehetőséget. Ezt azonban egy alkotmánnyal nagyon nehezen tudjuk kizárni. Az esélyét lehet ugyan csökkenteni, de hát a magyar választók fognak dönteni, nem pedig mi. Tehát azért ez nem egy értelmiségi diktatúra, mármint a demokrácia. Az nem úgy van, hogy magukat okosnak gondoló embereknek megmondják, hogy mit szabad, és mit nem, a nép pedig ezt tudomásul veszi. A demokrácia mindannyiunk közös élete. Tízmillió ember. Hát, nem mondom, hogy társasjáték, mert vérre megy, az életünkről, a munkahelyünkről, a családunkról, a jövőnkről van szó, tehát nem játék, de hát egy olyasmi, amiben mindannyian – csapatjáték, ha úgy tetszik –, mind a tízmilliónyian részt veszünk. És akik szavaznak, hát ők fogják eldönteni, függetlenül, hogy a magukat okosnak gondoló, tegyük fel akár akadémiai végzettséggel rendelkező emberek, mit tartanak helyesnek, és mit nem. Tehát a demokráciában a nép dönt, és én azt kívánom, hogy a nép mindig legyen elég megfontolt, méltányos, kiegyensúlyozott és higgadt Magyarországon ahhoz, hogy ne engedjen se jobb-, se baloldali diktatúrák szirénhangjainak, és ne szavazzon sem az egyik, sem a jobb-, sem pedig a baloldali szélsőségekre, hanem próbálja az országot és ezzel együtt az életünket élhető, biztonságos, kiszámítható keretek között tartani, hogy boldog, és sikeres életet élhessünk Magyarországon. Tehát az alkotmány nem fog garanciát adni erre, itt többre van szükség, mint egy alkotmányra.

- Viszont az alkotmány egy nagyon fontos szimbólum.
- Na most, az alkotmány a legfontosabb teste a magyar törvényességnek vagy államiságnak, és ezért különleges figyelmet igényel. A mai alkotmányban semmi tiszteletreméltót nem találok. Azt kell mondanom, hogy betartom a szabályait, tudomásul veszem, az esküt is letettem természetesen, és ha már letettem, akkor nem is fogok alkotmányellenes magatartást tanúsítani, de nem találok az Alkotmányban semmit, ami tiszteletre méltó lenne. Ez a mai magyar alkotmány egy technokrata szöveg. Ennek nincsen lelke. Esze talán még van, az is kétséges, hogy mennyi, de szíve biztosan nincsen. Nem tartalmaz olyan értékeket, amelyeket úgy gondolom, hogy Magyarország polgárainak többsége a saját életében zsinórmértékül választ. Mondja ugyan, hogy védelmezi a családokat, de ez nekem kevés, ennél többet, ennél elkötelezettebben kell beszélni arról, hogy a család, a gyermek szent a jövő szempontjából, a legfontosabb dolog. Mond néhány gondolatot a nemzetről, hogy képviselni kell a határon túli magyarok érdekeit is, de nem elég nemzeti elkötelezettségű az én ízlésem szerint. Tehát hiányoznak belőle azok a mondatok, igazán nagy erőt adó, meghatározó mondatok, amelyek megmozdítják az ember szívét és lelkét, amikor körülnéz, akkor azt tudja mondani, hát igen, ilyen nagyszerű emberekkel tartozom egy országban.

- Ez vagyok én, ezek vagyunk mi, ezt akarjuk mi Európában.
- Ezek vagyunk mi, és micsoda nagyszerű emberek vagyunk így együtt. Hát, leginkább a nemzettársaink, akikkel együtt mi ilyen komoly eszmék érdekében, és eszerint rendezzük be hazánkban a saját életünket. Tehát, ez nincs benne az Alkotmányban. Nem is lehet benne, mert egy átmeneti alkotmány. Maga az alkotmány első mondatai is arra utalnak, hogy ez csak ilyen 1989-90-ben megalkotott átmeneti valami, és majd eljön az igazi, amikor megalkotjuk. Eljön a pillanat. Ezt várja mindenki, és ha a magyar választók lennének olyan nagy bizalommal a mi irányunkban, hogy a kétharmados többséget is megadják, akkor természetesen mi szeretnénk egy olyan alkotmányt létrehozni, amelyben mindenki magára ismer, amely alapján mindenki az ország jövőjének részeseként tekinthet saját magára, amire büszke lehet, ami erőt ad a mindennapi, gyakran igen nehéz létfenntartási küzdelmekhez. Hát talán ennyit az Alkotmányról.

- Engem minden pillanatban megkísért az az érzés, miközben hallgatom Önt, miközben Ön arról beszél, hogy a választók felhatalmazását tekintve mi lenne a csoda vagy az optimális megoldás, ahogy Önnek tetszik, az mindenképpen ezt úgy kell érteni, hogy a csoda az lenne, hogy egyedül lenne kétharmada a Fidesznek, és a jó optimális megoldás az lenne, ha egyedül tudna kormányt alakítani.
- Tehát nem, a csoda az az volna, ha a Fidesznek egyedül lenne kormányzásra fölhatalmazása, és ereje is arra, hogy alkotmányt tudjon módosítani. Ehhez képest a realitás az, ezt a célt érdemes kitűzni, aztán majd a választópolgárok eldöntik, hogy legyen, hogy a Fidesz kapja meg a felhatalmazást arra, hogy egyedül tudjon kormányozni. Ha ezt elérjük, akkor már célba értünk. Csodát nem tettünk, de nagy lehetőséget kaptunk arra, hogy az országot ebből a mostani hidegrázós, nyavalyatörős állapotából meggyógyítsuk, és építeni kezdjük, és visszaadjuk az embereknek a jövőbe vetett hitét, meg a saját magunk jövőbe vetett hitét is.

- Nem mondja ki, de a beszédének egy másik részében arról beszélt, hogy az MSZP szélsőséges politikája nagyon veszélyes, mert megszüli az ellentétpárját, egy másik szélsőséget.
- Mielőtt erre rátérnénk még talán a közjogi rendszert érintő dologról hadd mondjak valamit, mert ugye azt mondtam, hogy nem kell változtatni azon, hogy a politikai főhatalmat a parlament gyakorolja, ez igényel némi magyarázatot. Ugye, Európában irányait tekintve kétfajta rendszer létezik. Van az a rendszer, amikor megválasztják az emberek a parlamenti képviselőket, és a képviselők utána kormányt választanak, meg egy köztársasági elnököt is választanak. Az elnök kifejezi a nemzet egységét, a kormány pedig a nemzet érdekében ténylegesen dolgozik. Az elnök inkább ezt szimbolikusan fogalmazza meg. Tehát a főhatalom a parlamentben van. Minden, ami az országban történik, a miniszterelnök hatalma, a kormány hatalma a parlamenti képviselőktől kapott fölhatalmazáson nyugszik. Ők nevezik ki, ők választják meg, ők is hívják vissza a kormány fejét. Van egy másik rendszer, szintén demokratikus rendszer Európában, amikor mindez megtörténik, választanak törvényhozókat, de a végrehajtó hatalom fejét is közvetlenül választják meg. Tehát Franciaországban, az emberek szavaznak parlamenti képviselőkre, fölhatalmazzák őket a parlamenti jogalkotásra, és ugyanakkor választanak maguknak egy elnököt, akinek nagyon erős végrehajtó hatalmat adnak.

- Kecskeméten azt mondta, ez utóbbit nem támogatja.
- Én az utóbbit vetem el. Tehát Magyarországon nagyon sokan győzködnek engem is arról, meg lehet is erről olvasni, a baloldal inkább fél ettől, a baloldal ettől fél, a jobboldal egyes irányzatai pedig inkább bátorítanak bennünket ebbe az irányba, hogy hozzuk létre ezt a kettős rendszert…

- Prezidentális.
- Igen. Én azt gondolom, én ezt nem vetem el. Nekem nem elvi problémáim vannak. Én nem gondolom, hogy a francia demokrácia rosszabb minőségű volna, mint mondjuk a magyar vagy éppen az osztrák demokrácia, vagy akár a német. Az egy más felépítésű demokrácia. Én azt mondom, hogy itt és most Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa azt, amit a rendszerváltáskor e tekintetben létrehoztunk. Tehát bízzuk csak továbbra is a politikai főhatalom kérdését a megválasztott képviselőkre, és ne tévesszen meg bennünket az a dolog, hogy ma nem bízunk a parlamenti képviselőinkben, nagyon alacsonyan van a tekintélyük, hanem inkább azon dolgozzunk, hogyan nyerjük vissza. Ha nem vagyunk elégedettek a saját, eddigi parlamenti képviselőinkkel, állítsunk jobb, kiválóbb, megbízhatóbb, bizalomra inkább érdemes embereket. De a parlament minősége legyen a meghatározó. A magyar kormányzás minőségét a parlament minősége fogja meghatározni.

- Arra is sokan felkapták a fejüket, hogy Ön arról beszélt, hogy amikor alapvetően hozzá, vagy nem lenne szíve szerint, hogy alapvetően fölfordítanák a magyar közjogi szisztémát, ugyanakkor borzasztó sok ember…
- Amiről az előbb beszéltem, az annak a fölborítását jelentette volna. Akkor újra kell mindent rajzolni.

- Világos. Nagyon sokan azt akarták volna Öntől hallani, vagy nagyon sokan kíváncsiak lennének ezzel kapcsolatban a véleményére, nagyon sokan úgy gondolják ebben az országban, hogy egy kétkamarás parlament egyáltalában nem hatalompolitikai kérdés, hanem egy újfajta képviselet lehetősége. Ebben a bizonyos második kamarában kerülhetnének be olyan képviselők, akiket a társadalom nem a politika köréből, ha úgy tetszik, választ. És ez a civil társadalomnak javára válna.
- Hát nézze, erről szerintem érdemes vitatkozni, de ehhez több éves vita kell, míg a végén egy közmegegyezést eredményező nyugvópontra juttathatjuk ezt a vitát. Tehát én nem vagyok az ellen, hogy ez a vita induljon meg. Itt nincs is eleve rögzített álláspontom, szívesen hallom az érveket. Azonban abban biztos vagyok, hogy a következő négy évet nem ilyen rendszerben kell végigélnünk. A következő négy évben, inkább előnyei vannak annak, hogy a parlament egyközpontú, tehát nem két kamara van, mert, ugye, ha kettő van, akkor megalkotnak valamit az egyik házban, az alsó házban, akkor a másik házban, a fölsőháznak, a másik kamarának még jóvá kell hagynia. Ez lelassítja a kormányzat működését. Amikor egyébként a dolgok nagyjából rendben vannak az életünk cölöpjei a helyükön vannak, szilárdan állnak, akkor szerintem van értelme egy lassabb, kiszámíthatóbb, több ellenőrzést is magába foglaló, tehát a minőséget inkább garantáló törvényalkotási rendnek. Ma azonban nem ilyen időket élünk. Nekünk most egy gyors, akcióképes kormányzásra van szükségünk, és én örülök annak, hogy a következő parlament nem kétkamarás rendszerben kezdi majd a működését. Ne felejtsük el, nekünk létre kell hozni sürgősen több százezer, illetve egymillió munkahelyet, el kell hárítani a gazdasági vészhelyzetet, némi igazságot is kell tenni abban az értelemben, hogy a végkielégítéseket vissza kell szedni, ez nem maradhat így, ahogy van. Fölül kell vizsgálni jó néhány olyan szerződést, amely viszi a pénzt az emberek zsebéből, meglopnak bennünket, hogy egész egyszerűen fogalmazzak, ez így nem maradhat. Tehát számos, elsősorban gazdasági természetű, gyors intézkedésre van szükség, amelyet jó, hogy nem lassít le egy kétkamarás rendszer. Én ennek most egyelőre, mármint annak a hiányát, hogy most nincs…

- Tehát előbb a kármentés, és aztán a belső tartalmak.
- Így van. Én azt gondolom, most egy gazdasági vészhelyzet elhárítására kell készülni, és ott akcióképesség, rendezett, higgadt, gyors döntések világa, vagyis akcióképesség. Ez az erő, ez az igazi erény, amit a következő kormánynak be kell tartani.

- Elnök úr, egy igenre és egy nemre maradt idő, de ez egy fontos igen és egy nem. Amikor Ön arról beszél, hogy az MSZP szélsőséges politikája megszüli a másik oldalon is a szélsőséget, akkor a Jobbikra gondol?
- Hát, annál azért többre. Nem szűkíteném le egyetlen pártra. Én azt gondolom, hogy Magyarországon kétfajta szélsőség van. Van az MSZP és a világa. Itt se csak a pártról beszélek, többről beszélek. Ez egy szociálliberális világ, amely az elmúlt nyolc évben a törvények fölé helyezte magát. Letapostatta a békés megemlékezőket 2006. október 23-án a rendőrökkel, meglop bennünket, százmilliós végkielégítéseket fizet ki, hátat fordított az embereknek. Szóval ő a törvény fölé helyezte magát. Fizetést kap, aki börtönben van, hát szóval azért mindennek van határa. Tehát ők a törvény fölött vannak. És vannak olyan megoldást kereső, elkeseredett és türelmetlen emberek, akiket én egyébként értek, akik meg a törvényen kívüli világban keresnek megoldásokat. Ez szerintem nem fogadható el. Tehát se a törvények fölé, se a törvényen kívül nem helyezheti magát senki. Ezért minden, ami erőszak, minden, ami fenyegetés, minden, ami durvaság, elvetendő, megállítandó, kiiktatandó a magyar politikai életből. Ehhez kell egy nagy polgári, nemzeti elkötelezettségű, a keresztény értékrendet is magáénak valló, de az egész ország irányába nyitott, a volt MSZP-s szavazók érdekét is képviselő, nagy, erős, minél nagyobb és minél erősebb kormányzat.

- Elnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!
- Köszönöm, hogy itt lehettem!

- Önöknek tisztelettel megköszönöm a figyelmet, a Napi aktuálist látták. Műsorunk holnap a szokott időben, nyolc órakor jelentkezik. Jó éjszakát kívánok!


orbanviktor.hu